Magyar Autonóm Tartomány (rum. Reginea Autonomă Maghiară), 1952. szept. 24.-1960. dec. 24.: a rumén közigazgatás szovjet minta szerinti átszervezése után Erdély főként székelyek lakta körzeteit magába foglaló tartomány Romániában. - É-on Kolozs és Szucsáva tart., K-en Bákó tart., DK-en Galac tart., D-en Ploesti és Sztalin tart., Ny-on Kolozs és Sztalin tart. határolta. Ter-e 13.500 km², lélekszáma 731 ezer fő, székhelye Marosvásárhely (65 ezer lakossal). - A ~nak önálló, a lakosság által választott tart. vezetése volt. Közig. központja Marosvásárhely, körzetei (rajonjai): csíki, erdőszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, maroshévízi, marosvásárhelyi, szászrégeni, sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi (körzetközpontként a nevezett városokkal). A Ro. Népközt. törv-ei, az áll. közp. szerveinek határozatai és rendelkezései a ~ban is kötelezőek voltak. Szabályzatát az Autonóm Tart. Néptanácsa dolgozta ki, amit a rumén Nagy Nemzetgyűlés hagyott jóvá. 1956. I. 17: a 12/1956. törv-erejű rendelettel Székelykeresztúr körzetet a ~ba osztották, a körzeti székhelyek neveként általában a székhely rövidített v. oláh nevét írták a m. nyelvű sajtóban is, pl. Dicsőszentmárton helyett Dicsőt, v. Maroshévíz helyett Toplicát. Körzeti székhelyei 1956-60 (az autonómia nyelvén): Tolica, Régen, Gyergyó, Marosvásárhely, Erdőszentgyörgy, Keresztúr, Udvarhely, Csík, Kézdi, Sepsi. - Lélekszáma 1956: 731.387 fő, ebből 565.510 m. nemzetiségű (575.737 m. anyanyelvű); 146.830 oláh nemzetiségű (144.624 anyanyelvű); 11.108 cigány nemzetiségű (5942 anyanyelvű). - A ~t „nagyszámú dolgozó kérését szem előtt tartva” átszervezték, 1960. XII. 24-1968. II.17: →Maros-Magyar Autonóm Tartomány néven létezett a megyerendszer visszaállításáig. 88

Nemzetközi alm. Bp., 1959:614. - Korunk 1992:9. sz. (Molnár P. József: Erdélyi határok. Ter. közigazg. változások kronológiája 1945-1981) - Varga E. I:36. - MTF II:24. - RMIL III:423.